Ki dönt a szépségedről, az értékedről, a szerethetőségedről? Milyen súlya van egy gyerekkori bántásnak, és hogyan változhat át esztétikai élménnyé? Saját szemünk, vagy a külvilág visszajelzései határozzák meg a szépséget? Erre a kérdésre keresi a választ Lévai-Nagy Viktória legújabb, "Szépség: visszavéve" című kiállítása.
Az ottoman építészet legmarkánsabb eleme a központi kupola. Inspirációját a bizánci örökségből merítette, mely az égboltot idézi, az isteni rendet szimbolizálja.
Valahányszor kimondjuk, hogy "a rádió halott" vagy "a tévének vége", valójában nem a médiumról beszélünk, hanem a türelmünkről, ugyanis a figyelmünk lett más. Ebből sokan azt a következtetést vonják le, hogy a broadcast, vagyis a klasszikus műsorszórás ideje lejárt.
A rádió évtizedeken át a hang médiumának megkérdőjelezhetetlen királya volt. Szerkesztett műsoridő, pontos struktúra, feszes tempó, ahol minden másodperc számít, ezért gyakran tömörek, célorientáltak, sokszor megszakítottak. A podcast elvileg nem ismer műsoridőt. Nincs percben kimért gondolat, nincs kötelező ritmus.
Az ottoman építészet legmarkánsabb eleme a központi kupola. Inspirációját a bizánci örökségből merítette, mely az égboltot idézi, az isteni rendet szimbolizálja.
Az építészet történetében vannak ikonikus formák, amelyek nem tervezőasztalon születtek, hanem a túlélés kényszere hívta őket életre. Az eszkimók, pontosabban az inuit közösségek igluja ilyen. Szinte abszurdnak tűnik házat építeni hóból, pedig az iglu nemcsak működik, hanem kifejezetten intelligens építészeti megoldás.
A tél az építőipar egyik legnagyobb kihívása. Hideg, fagy, rövid nappalok, kiszámíthatatlan időjárás, sokak számára ez automatikusan a leállás szinonimája. Pedig a modern építőiparban a tél egyre kevésbé holtszezon, inkább egy olyan időszak, amely másfajta gondolkodást, tervezést és technológiai felkészültséget igényel.
Az elmúlt évek hőhullámai nemcsak meteorológiai rekordokat döntöttek, hanem egy régóta halogatott kérdést is felszínre hoztak. Vajon a városi építészet valóban az embereknek készül, vagy inkább a látványnak és az ingatlanpiacnak?
Izland nem egy klasszikus úti cél, inkább egy mentális állapot, ahol az ember elkezd máshogyan gondolkodni. Nem véletlen, hogy a világ egyik leginnovatívabb, fenntartható működésre törekvő társadalma éppen itt alakult ki.
Az utóbbi években a környezetvédelem olyan divatszóvá vált, amit minden cég előszeretettel használ. Mindenki "zöld", "fenntartható" vagy "karbonsemleges". Csakhogy a gyakorlatban egyre többször látjuk, hogy a kommunikáció sokszor előrébb jár, mint a valós cselekvés.
Emlékszel, amikor nyárestéken a természetben apró, villogó fények cikáztak körülötted? Azok a kis csodák, amiket akkor varázslatnak hittünk, valójában a szentjánosbogarak voltak, a természet saját csillogó csodái. Csakhogy manapság mintha kevesebben lennének. A régi fényorgona elhalványulni látszik, és sokan már évek óta nem láttak egyet sem.
Amikor az Atlanti-óceán felett megszületett Melissa, senki sem sejtette, hogy néhány nap múlva a modern meteorológia egyik legsúlyosabb vihara lesz. A 2025-ös hurrikánszezon eddig is aktív volt, de Melissa minden előző rekordot felülírt: az ötös kategóriát (295 km/h-s széllökésekkel) elérve vált történelmi viharrá, és komoly figyelmeztetéssé arra,...
Ki dönt a szépségedről, az értékedről, a szerethetőségedről? Milyen súlya van egy gyerekkori bántásnak, és hogyan változhat át esztétikai élménnyé? Saját szemünk, vagy a külvilág visszajelzései határozzák meg a szépséget? Erre a kérdésre keresi a választ Lévai-Nagy Viktória legújabb, "Szépség: visszavéve" című kiállítása.
Idén több kiállítóval és több százmillió forint értékű műkinccsel várja az érdeklődőket február 26. és március 1. között a 8. Art and Antique kiállítás és vásár Budapesten, a Bálnában.
A mesterséges intelligencia már nem csak számol, elemez és optimalizál, hanem rajzol, zenét szerez, verset ír. Innentől a kérdés nem technológiai, hanem mélyen emberi. Hol van ebben a művészet? És hol vagyunk mi?
A digitális tér túltelített vizuális ingerekkel. Az online közösségi média folyamatos impulzusai fárasztják a befogadót. A művészek erre válaszul újra felfedezik a lelassulás élményét: csendes kiállításokat, interaktív installációkat, ahol a néző nem csupán néző, hanem résztvevő.
Van az a pillanat, amikor az ember megáll egy tárgy előtt, ami nem villog, nem trendi, mégis ott marad a tekintet. Mert ezt ember csinálta. Nem egy algoritmus, nem egy optimalizált gyártósor, hanem két kéz, idővel, figyelemmel, apróbb hibákkal együtt.
Évtizedekig a letisztultság számított az egyetlen elfogadott iránynak a lakóépítészetben. Aztán az emberek elkezdtek nem csak lakni, hanem újra élni az otthonaikban.
A világ zajos. Minden irányból reklámok, üzenetek, képek, információk és tárgyak özöne zúdul ránk. Egy kattintással vásárolunk, egy mozdulattal díszítünk, és egyre több "kell" halmozódik az életünkben, legyen szó ruháról, bútorokról vagy digitális eszközökről. Miközben a mennyiség nő, a figyelmünk, az időnk és az energiánk fogy. Valahol itt...
A modern konyha ma már messze nem csak a főzésről szól. Egyre inkább a lakás középpontja, ahol beszélgetünk, dolgozunk, néha vitatkozunk, és ahol valahogy mindenki összegyűlik, még akkor is, ha a nappali kényelmesebb lenne.
