Van az a mondat, amit egy építkezésen jobb soha nem hallani: "Én ezt így szoktam csinálni." És van egy másik, ami legalább ennyire veszélyes: "Ne aggódjon, jó lesz az úgy." Egy építkezés ugyanis nem az a hely, ahol érdemes vakon megbízni bárkiben. de az sem működik, ha az első naptól kezdve mindenki ellenség, akit számon kell kérni.
Az építőipar sokak fejében a kemény, számokból és határidőkből álló világ képét idézi fel. Kötbérek, alvállalkozói láncok, engedélyeztetési útvesztők. Pedig pont ez az a szektor, ahol az empátia hiánya a leggyorsabban és legdrágábban csap vissza.
Talán nem is az a legfurcsább, hogy fáradtak vagyunk, hanem az, hogy szinte már fel sem tűnik. A fáradtság lassan beépült a mindennapjainkba. Ott van a reggeli kávé mellett, a villamoson a telefonunk fölé hajolva, a munkahelyi beszélgetésekben, a vasárnap esti szorongásban. Ott van abban a mondatban is, amelyet olyan könnyen mondunk ki: "Mostanában...
Egy épület nemcsak a jelennek készül. Ott marad akkor is, amikor már rég más emberek lakják, más cégek működnek benne, más divatok határozzák meg a világot. Egy jó épület túlél egy korszakot, egy rossz viszont évtizedekig emlékeztet arra, hogy valamikor valaki fontosabbnak tartotta a gyorsaságot, az olcsóságot vagy a látványt, mint a minőséget.
Van az a mondat, amit egy építkezésen jobb soha nem hallani: "Én ezt így szoktam csinálni." És van egy másik, ami legalább ennyire veszélyes: "Ne aggódjon, jó lesz az úgy." Egy építkezés ugyanis nem az a hely, ahol érdemes vakon megbízni bárkiben. de az sem működik, ha az első naptól kezdve mindenki ellenség, akit számon kell kérni.
Az építőipar sokak fejében a kemény, számokból és határidőkből álló világ képét idézi fel. Kötbérek, alvállalkozói láncok, engedélyeztetési útvesztők. Pedig pont ez az a szektor, ahol az empátia hiánya a leggyorsabban és legdrágábban csap vissza.
Egy épület nemcsak a jelennek készül. Ott marad akkor is, amikor már rég más emberek lakják, más cégek működnek benne, más divatok határozzák meg a világot. Egy jó épület túlél egy korszakot, egy rossz viszont évtizedekig emlékeztet arra, hogy valamikor valaki fontosabbnak tartotta a gyorsaságot, az olcsóságot vagy a látványt, mint a minőséget.
Egy építkezésen a veszély nem mindig látványos. Nem feltétlenül egy magasból lezuhanó tárgy vagy egy felboruló munkagép jelzi, hogy baj van.
A víz hiányát mi leginkább a kiszáradt kertekből, sárguló mezőkből vagy alacsony folyópartokból érzékeljük. A vízi állatok számára azonban az aszály sokkal többet jelent egyszerű vízveszteségnél: élőhelyek tűnnek el, táplálékláncok borulnak fel, és egyes fajok túlélési esélyei drasztikusan csökkennek.
A víz tükrén megcsillanó napfény, a madarak hangja, a horgászbot finom rezdülése. Ezek azok a pillanatok, amelyekért egyre többen hagyják maguk mögött a város zaját.
Európában továbbra is a mediterrán térségek a legnépszerűbb úti célok közé tartoznak. Görögország szigetei, Olaszország tengerpartjai, Horvátország rejtett öblei vagy Spanyolország városai minden évben milliókat vonzanak
A jövő fenntartható megoldásai sokszor nem a legbonyolultabb technológiákból születnek. Néha egy egyszerű, évszázadok óta ismert módszer, mint például a legeltetés, találkozik a modern energiatermeléssel. A Volkswagen egyik napelemparkjában például nem fűnyíró gépek, hanem juhok dolgoznak azon, hogy a terület rendezett és természetközeli maradjon.
Egy tehetséges zongorahangolóról kiderül, hogy egyedülállóan pontos hangolási tehetsége a legbiztonságosabbnak vélt széfek feltörésére is képessé teszi. Niki (Leo Woodall), hogy ki tudja fizetni barátja, és mentora, Harry (Dustin Hoffman) kórházi költségeit, kénytelen is használni ezen képességét, és csatlakozik egy betörő bandához. Hamar rájön azonban, hogy csapdába esett, és nem szállhat ki, mert különben szerelme, Ruthie (Havana Rose Liu) életét kockáztatja.
Az Oscar-díjas Daniel Roher legújabb filmjének első vetítésére a Telluride Filmfesztiválon került sor, majd a világ egyik legrégebbi A-kategóriás fesztiválján, a Torontói Nemzetközi Filmfesztiválon is nagy sikerrel vetítették. A film főszereplője Leo Woodall (Bridget Jones: Bolondulásig, Nürnberg, A Fehér Lótusz sorozat) az egyik legfelkapottabb fiatal sztár a ma filmgyártásában, de olyan legendás színészek is feltűnnek mellette, mint a kétszeres Oscar-díjas Dustin Hoffman , agy Jean Reno.
Van valami különleges abban, amikor egy étterem nem egyszerűen egy hely, ahol elfogyasztunk egy vacsorát, hanem egy időutazás. Amikor ugyanazok között a falak között ülünk, ahol évszázadokkal ezelőtt kereskedők, művészek, uralkodók vagy éppen hétköznapi emberek kanalazták a levest, emelték poharukat vagy ünnepeltek egy fontos eseményt.
Sokan azt gondolják, hogy az alkotáshoz korlátlan időre, nyugalomra és tökéletes körülményekre van szükség. A valóság azonban gyakran ennek éppen az ellenkezőjét mutatja.
Ki dönt a szépségedről, az értékedről, a szerethetőségedről? Milyen súlya van egy gyerekkori bántásnak, és hogyan változhat át esztétikai élménnyé? Saját szemünk, vagy a külvilág visszajelzései határozzák meg a szépséget? Erre a kérdésre keresi a választ Lévai-Nagy Viktória legújabb, "Szépség: visszavéve" című kiállítása.
Idén több kiállítóval és több százmillió forint értékű műkinccsel várja az érdeklődőket február 26. és március 1. között a 8. Art and Antique kiállítás és vásár Budapesten, a Bálnában.
A divat egyik régi szabálya szerint a márkanévnek látszania kell. Lehetőleg messziről. Még jobb, ha a szomszéd utcából is. Csakhogy az utóbbi években mintha valami megváltozott volna: a luxus egyre gyakrabban nem kiabál, hanem suttog. De vajon tényleg vége a logómániának?
Van egy furcsa szokásunk. Ha valami megkopik, lecseréljük. Ha megkarcolódik, kidobjuk. Ha már nem olyan divatos, keresünk helyette újat. Mintha a tárgyaknak is lenne szavatossági idejük. Pedig vannak dolgok, amelyek éppen az idő múlásával válnak értékesebbé. Ilyenek a régi bútorok is.
Amikor az olasz dizájnról beszélünk, sokaknak azonnal a luxus sportautók, a kifinomult bútorok vagy a stílusos milánói lakások jutnak eszébe. Olaszország azonban jóval többet jelent puszta esztétikánál.
A magyar design az elmúlt évtizedekben csendben, de következetesen építette fel nemzetközi jelenlétét. Miközben a globális designszcéna sokáig a nyugat-európai és skandináv irányzatok köré szerveződött, egyre több magyar alkotó lépett ki a nemzetközi porondra, és bizonyította be, hogy egy kisebb országból érkező kreatív gondolkodás is képes...
