2019 novemberében Suri Imrével, a 90.9 Jazzy rádió ügyvezetőjével beszélgettem a rádiózás múltjáról, jelenéről és jövőjéről, amikor még a podcast inkább csak a műsorok ismétléseként volt jelen. Aztán a Covid után egyre többen akartak megszólalni ez utóbbi platormon. ( A BESZÉLGETÉS ALÁBB HALLHATÓ! )
A rádió évtizedeken át a hang médiumának megkérdőjelezhetetlen királya volt. Szerkesztett műsoridő, pontos struktúra, feszes tempó, ahol minden másodperc számít, ezért gyakran tömörek, célorientáltak, sokszor megszakítottak. Nem azért, mert a rádiósok ne szeretnének mélyebbre menni, hanem mert a műfaj keretei ezt diktálják.
Egyre több kisebb vállalkozás dönt úgy, hogy bezárja az irodáját, és teljes home office-ba küldi a csapatot. A magyarázat kézenfekvő lehet, spórolás, költségcsökkentés, bizonytalan gazdasági környezet. Csakhogy a valóság sok esetben árnyaltabb. Nem minden iroda bezárása kényszer, és nem minden home office mögött áll pénzügyi nehézség.
Van egy csendes generációváltás, ami nem a TikTokon zajlik, nem harsány, nem trendi, mégis alapjaiban formálja a jövőt. Ők azok a mai tizenévesek, akik nem álmodoznak róla, hanem tanulják, gyakorolják, építik.
Az építészet történetében vannak ikonikus formák, amelyek nem tervezőasztalon születtek, hanem a túlélés kényszere hívta őket életre. Az eszkimók, pontosabban az inuit közösségek igluja ilyen. Szinte abszurdnak tűnik házat építeni hóból, pedig az iglu nemcsak működik, hanem kifejezetten intelligens építészeti megoldás.
A tél az építőipar egyik legnagyobb kihívása. Hideg, fagy, rövid nappalok, kiszámíthatatlan időjárás, sokak számára ez automatikusan a leállás szinonimája. Pedig a modern építőiparban a tél egyre kevésbé holtszezon, inkább egy olyan időszak, amely másfajta gondolkodást, tervezést és technológiai felkészültséget igényel.
Az elmúlt évek hőhullámai nemcsak meteorológiai rekordokat döntöttek, hanem egy régóta halogatott kérdést is felszínre hoztak. Vajon a városi építészet valóban az embereknek készül, vagy inkább a látványnak és az ingatlanpiacnak?
A modern építészet sok helyen a látványról szól. Ikonikus homlokzatok, merész formák, üveg és acél dominanciája, Izlandon azonban egészen más logika érvényesül. Itt az épületek nem dominálni akarnak a környezet felett, hanem együtt élni vele. És éppen ez az a pont, ahol markánsan eltérnek a közép-európai szemlélettől.
Izland nem egy klasszikus úti cél, inkább egy mentális állapot, ahol az ember elkezd máshogyan gondolkodni. Nem véletlen, hogy a világ egyik leginnovatívabb, fenntartható működésre törekvő társadalma éppen itt alakult ki.
Az utóbbi években a környezetvédelem olyan divatszóvá vált, amit minden cég előszeretettel használ. Mindenki "zöld", "fenntartható" vagy "karbonsemleges". Csakhogy a gyakorlatban egyre többször látjuk, hogy a kommunikáció sokszor előrébb jár, mint a valós cselekvés.
Emlékszel, amikor nyárestéken a természetben apró, villogó fények cikáztak körülötted? Azok a kis csodák, amiket akkor varázslatnak hittünk, valójában a szentjánosbogarak voltak, a természet saját csillogó csodái. Csakhogy manapság mintha kevesebben lennének. A régi fényorgona elhalványulni látszik, és sokan már évek óta nem láttak egyet sem.
Amikor az Atlanti-óceán felett megszületett Melissa, senki sem sejtette, hogy néhány nap múlva a modern meteorológia egyik legsúlyosabb vihara lesz. A 2025-ös hurrikánszezon eddig is aktív volt, de Melissa minden előző rekordot felülírt: az ötös kategóriát (295 km/h-s széllökésekkel) elérve vált történelmi viharrá, és komoly figyelmeztetéssé arra,...
Idén több kiállítóval és több százmillió forint értékű műkinccsel várja az érdeklődőket február 26. és március 1. között a 8. Art and Antique kiállítás és vásár Budapesten, a Bálnában.
A mesterséges intelligencia már nem csak számol, elemez és optimalizál, hanem rajzol, zenét szerez, verset ír. Innentől a kérdés nem technológiai, hanem mélyen emberi. Hol van ebben a művészet? És hol vagyunk mi?
A digitális tér túltelített vizuális ingerekkel. Az online közösségi média folyamatos impulzusai fárasztják a befogadót. A művészek erre válaszul újra felfedezik a lelassulás élményét: csendes kiállításokat, interaktív installációkat, ahol a néző nem csupán néző, hanem résztvevő.
Bezártság és izoláció, szabadság és végtelenség. FrenÁk koreográfiájában az érzéki koreográfiai szerkezetek dinamikus mozgásformák által nyernek láthatóságot és ragadják magukkal a nézőt.
Van az a pillanat, amikor az ember megáll egy tárgy előtt, ami nem villog, nem trendi, mégis ott marad a tekintet. Mert ezt ember csinálta. Nem egy algoritmus, nem egy optimalizált gyártósor, hanem két kéz, idővel, figyelemmel, apróbb hibákkal együtt.
Évtizedekig a letisztultság számított az egyetlen elfogadott iránynak a lakóépítészetben. Aztán az emberek elkezdtek nem csak lakni, hanem újra élni az otthonaikban.
A világ zajos. Minden irányból reklámok, üzenetek, képek, információk és tárgyak özöne zúdul ránk. Egy kattintással vásárolunk, egy mozdulattal díszítünk, és egyre több "kell" halmozódik az életünkben, legyen szó ruháról, bútorokról vagy digitális eszközökről. Miközben a mennyiség nő, a figyelmünk, az időnk és az energiánk fogy. Valahol itt...
A modern konyha ma már messze nem csak a főzésről szól. Egyre inkább a lakás középpontja, ahol beszélgetünk, dolgozunk, néha vitatkozunk, és ahol valahogy mindenki összegyűlik, még akkor is, ha a nappali kényelmesebb lenne.
